Sok évvel ezelőtt jártam itt először, talán 20-22 éve lehetett az első túrám erre a hegyre. Azóta is újra és újra visszatérünk, mert igazi kedvenc lett belőle.
Látványos, kihívást ad, mégis elérhető akkor is, ha csak egy hétvégényi szabadidőnk van kiszakadni a mindennapokból.
A csúcshoz több útvonalon is fel lehet jutni. Van egy hosszabb gerinctúra klettersteig szakasszal, vagy ahogy talán ismertebb: via ferratával. Ez a Grete-Klinger-Steig, amely A-B nehézségű, vagyis azok számára is teljesíthető, akik nem másznak rendszeresen.
Helyenként kissé kitett, de nagyon szerethető útvonal. A kiszállójánál egy kisebb csúcson meg is lehet pihenni, miközben gyönyörködhetünk az alattunk fekvő falvakban. Nekem ez a variáció az igazi „best of”. Természetesen a hegy más oldalairól normál túraútvonalon is fel lehet jutni.
Az úti cél akkor válik igazán izgalmassá, amikor már kijutottunk az erdőből, átkeltünk a klettersteig szakaszon, és tovább haladunk a gerinctúra mentén.
Minden egyes alkalommal, amikor nekivágunk ennek a hegynek, hihetetlennek tűnik, hogy valóban teljesíthető. A csúcs alatt található egy hütte, ahol fent is lehet aludni. Az évek során többször cserélt üzemeltetőt, de minket eddig minden alkalommal finom ételek, italok és kedves személyzet várt.
Érdemes előre foglalni, mert könnyen előfordulhat, hogy teltház van. Aludni kétágyas szobákban, illetve úgynevezett lagerekben is lehet. Ezek nagyobb közös hálótermek, sok emeletes ággyal.
A parkoló Trofaiach felől közelíthető meg, az autót a Hirnalm parkolójában lehet hagyni. A csúcs 2165 méter magasan fekszik, mi pedig nagyjából 930 méteres magasságból indulunk.
A teljes túra körülbelül 18 km hosszú. A nehézségét leginkább a szintkülönbség adja, hiszen a gerinc mentén többször emelkedünk és ereszkedünk, szinte úgy, mint egy hullámvasúton. Összesen körülbelül 1600 méter szintkülönbséget küzdünk le, mire elérjük a házat.
A táj viszont minden fáradságot elfeledtet. Az útvonal mentén minden irányban messzire ellátni, és sokszor alig találkoztunk más túrázókkal. Olyan érzés itt haladni, mintha csak mi lennénk és a természet.
Az út egy erdőn át indul, eleinte lankásabb, majd meredekebb kaptatókkal. Amikor kiérünk a fák határából, kezdődik a klettersteig szakasz. Ezt leküzdve következik a sok kisebb csúcs meghódítása. Miután ezeken túljutunk, már csak az utolsó felmenet van hátra: megkerüljük az előttünk lévő dombot, és hátulról indulunk neki a túra utolsó szakaszának.
Érdemes 4-5 pihenőt beiktatni. A teljes túra a házig kondíciótól függően nagyjából 6-7 óra.
A naplemente a hütte teraszáról egészen magával ragadó. És ott van az a különleges érzés is, hogy aki ott fent ül, mind teljesített valamit ezért az élményért.
Térerő, főleg, ha nem tiszta az idő, csak szakaszosan van. De, aki ide érkezik, többnyire nem is a telefonjával, hanem a társaságával szeretné tölteni az időt. A házban kártyajátékok is vannak, így tényleg kicsit megáll az idő. Visszatérhetünk az emberi kapcsolatokhoz, a beszélgetésekhez, a közös élményekhez, és ahhoz, hogy tanuljunk egymástól.
Másnap reggel irány a csúcs, amely a háztól nagyjából 15 perc sétára található. A napfelkelte innen is gyönyörű. Miután feltöltődtünk a látvánnyal, völgyeken keresztül ereszkedünk vissza az autónkhoz.
Indulás előtt a hüttében még van lehetőség egy finom osztrák ebédre, vagy akár csak egy kávéra.
Jelenleg ez a túra nincs a kiírt programok között, de ha érdekel, írj rám bátran. Ha kisebb társasággal jönnétek, szívesen megszervezem, vagy kiírok egy időpontot, és összehozunk rá egy igazi flow hétvégét.
Bederna Dorottya – FlowRiders